Könyvtároskisasszony

Könyvtár, informácókeresés hírek érdekességek


4 Comments

Ajándékozás

Közeleg a Karácsony és mint jó könyvtároshoz illik családomat könyvekkel fogom meglepni főleg. Mivel az elmúlt évben eléggé röghöz kötött lettem, az online könyvvásárlás lett az egyik beszerzési forrásom, (a másik azért a könyvtár maradt:) mert csak havonta ha 1x jutok könyvesbolt közelébe. Az online vásárlásról való beszámolómat azonban nem kell megírnom, mert megtette helyettem egy másik blogger, Lost is. Az online könyvvásárlás című postjában

Érdemes végigolvasni. Jómagam is hozzáfűztem amit tapasztaltam, s biztos lesz még más kommentelő is.

Még a külföldi könyvek vásárlásáról szeretnék pár szót ejteni. A nagy könyvesbolt láncokban vannak idegen nyelvű könyvek, de nem feltétlenül az, amit az ember keres. S bizony bár ha ránézünk az árakra kicsit meglep, hogy mennyivel olcsóbb lenne megvenni a könyvet külföldön, mind a magyar boltban, ugyanis szállítási költség, meg a vám (gondolom) rendesen rá van pakolva. Ráadásul igazán a papírkötésű regények amik angolul olcsók (elsősorban ezen a területen nézelődöm), a kemény kötésű könyvek, ismeretterjesztők, albumok stb. horror árúak (még a borítóra nyomtatott összeg is az, nem csak a ráírt forintosított). Ha az ember nem megy külföldre vásárolni vagy nincs rokona-ismerőse akin keresztül beszerezheti, akkor marad a helyi beszerzés, na meg az internet.

A nagy internetes könyves oldalak kínálata, a felajánlott funkcióik, a kedvezmények stb. mesés. Kisebb vagyont tudnék az amazonnak adni. Csakhogy a szállítási költség borsos. Ráadásul a magyar posta meg nem megbízható, ugye.

Viszont vannak könyvesboltok amelyek arra specializálódtak, hogy megszerezzék amit szeretnél, külföldről is. S neked így olcsóbb, mintha megrendelnéd magad mondjuk az amazontól.

Én két boltot szoktam használni.

A Pendragont, amelynek sajnos honlapja már évek óta csak készül, viszont e-mailre, telefonra, személyes felkeresésre készségesen válaszolnak, intézkednek és akár hetekig is félreteszik a könyvet, amit rendeltél.

A Bookstation üzemeltetői azonban teljesen kihasználják az internet adta lehetőségeket, webshop, blog, hírlevél. Ráadásul náluk nem csak új könyveket lehet rendelni, hanem használtak közt is böngészni. Online és a hangulatos boltban is.

A Bestsellers a Pendragon nyomán inkább a boltban nagy, mint a neten, bár nekik azért informatívabb a honlapjuk.

Ha pedig nem feltétlenül keres az ember új könyvet és szeret böngészni sok antikváriumnak van egész tisztességes idegen nyelvű könyvespolca. De az igazán angol nyelvű second hand bookshop Budapesten a Red Bus.

 

 


2 Comments

Ki miért blogol?

Meredith Farkas (igen, a név magyar, de eddigi olvasásra nem tűnt úgy, hogy a hölgynek más köze lenne hozzánk) idén is összeállított egy felmérést, hogy feltérképezze a könyvtáros blogolókat. Jómagam kitöltöttem és ajánlom másnak is, hogy nemzetközi szín kerüljön a palettájára, sőt mivel most már itthon is rengeteg könyv-könyvtár-könyvtáros blog van, talán érdemes lenne egy magyar változatot is létrehozni.

2007-es felmérés a könyvtárosok blogvilágáról


Leave a comment

Marketing

A KATALISten megint sok mindenről folyik a vita, könyvtár szerepe, szolgáltatások, marketing, a szokásos körbe-körbe kérdések. S ha ilyenkor a kedvenc képregénykönyvtáramban valami találó jelenik meg, úgy érzem, egy kép többet mond 1000 szónál. Ráadásul az is világos, hogy máshol is hasonló a helyzet.

allyoucanreadkisebb


Leave a comment

Életjel

Az az igazság, hogy nem tartozom azok közé a könyvtárosok közé, akik
kiütést kapnak, ha nyomtatott dokumentumot kell a kezük közé venni.
Nem vagyok csupán virtuálisan jelen a munkahelyemen és nem csak az internetes újdonságok érdekelnek.
Szóval azért nem írogatok már lassan egy hónapja, mert azóta a
könyvtárunkat pakolásszuk. Jobbról balra. Költözés, átalakítás. Ahogy
azt kell.
Január második felétől talán majd sűrűbben jelentkezem itt is.
Ha csak rám nem dől egy kupac könyv. Vagy polc. Vagy beszorítanak két
raktári polc közé (fogyókúra vasalással egybekötve, megoldva).


Leave a comment

Digitalizálás Magyarországon

Mai cikk a Népszabadságból, N. Kósa Judit tollából:

Európa verseng a Google-lal

Tízéves digitalizálási programot tervez a kormány


Aki próbált valaha “könyvtárazni” az interneten, az pontosan tudja: bár
mára elképesztő mennyiségű tudás halmozódott fel a világhálón,
klasszikus bibliotékaként ma még lehetetlen használni a magyar nyelvű
honlapokat. Az anyaggyűjtés során rendre eljön az a pillanat, amikor a
munkát egy hagyományos könyvtárban érdemes folytatni.

A Google
keresőprogram tulajdonosai ezt felismerve hirdették meg nemrégiben,
hogy tíz év alatt digitalizálják, és a világhálón hozzáférhetővé teszik
négy nagy egyetemi könyvtár – közte a Harvard és Oxford – állományát,
valamint a New York-i városi könyvtár teljes anyagát. Erre a gesztusra
adott válasznak is tekinthető, hogy április végén hat európai állam
kormányfője – a francia, a lengyel, a német, az olasz, a spanyol és a
magyar miniszterelnök – megállapodást írt alá az európai digitális
könyvtár mielőbbi megteremtéséről.

Magyarországon 2006-ban
indulhat meg az a program, amely a tervek szerint tíz év alatt
elvezethet egy valódi digitális könyvtár létrejöttéhez – tudtuk meg Skaliczki Judittól,
a kulturális minisztérium könyvtári főosztályának vezetőjétől. A munka
nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy a több mint kétszáz éves Országos
Széchényi Könyvtár katalógusának elektronikus formába öntése is három
évig tart – annak ellenére, hogy az utóbbi mintegy harminc év anyaga
eleve számítógépen készült. Megbecsülni sem köny-nyű, mennyi időbe
telne a teljes könyvállomány digitalizálása; az mindenesetre biztos,
hogy mai áron körülbelül 10 milliárd forintba kerülne.

Nem
véletlen, hogy a szakemberek az első perctől kezdve fordítva
gondolkodnak. 1997-ben, a kulturális törvény megszületésekor mondatott
ki először, hogy a világháló korszerű tartalommal való feltöltése
fontos kormányzati cél. Bár az erre szánt pénz gyorsan fogyott – az
első évben 800, majd 500 millió forint, majd mind kisebb összeg jutott
a digitalizálásra -, az impulzus elég nagy volt ahhoz, hogy a megyei és
országos intézményekben is beindítsa a munkát. Ennek a lökésnek
köszönhető például az OSZK Corvina-programja, a megyei könyvtárak
helyismereti anyagának digitalizálása és a Neumann Kht. Digitális
Irodalmi Akadémia kezdeményezése. Ezzel párhuzamosan, magánerőből
indult meg a Magyar Elektronikus Könyvtár szervezése – az intézmény ma
már az OSZK kebelében működik -, és az informatikai kormánybiztosság,
majd tárca is rendszeresen írt ki pályázatokat tartalomszolgáltatóknak.

A rengeteg jó kezdeményezés azonban a legutóbbi időkig nem
alkotott rendszert – mondja Skaliczki Judit. A minisztérium tavaly
kérte föl a Könyvtári Intézetet, az OSZK-t és a Neumann Kht.-t, hogy
készítsenek átfogó digitalizálási tervet. Idén márciusra készült el az
az anyag, amelynek további szakmai vitái után szeptember végére
összeállhat a szükséges stratégia és a cselekvési terv. Ennek döntő
jelentősége van: kulcsfontosságú kérdés, hogy mit és milyen sorrendben
kell elektronikus formába átültetni, hogyan lehet ezt a munkát
összehangolni, és hogyan lehet biztosítani, hogy a dokumentumok
mindenki számára hozzáférhetők legyenek. (Egy jellemző melléfogás: egy
megyei könyvtár nemrégiben digitalizálta fontos különgyűjteményét, de
olyan formában, hogy azt már a nemzeti könyvtár szoftverei sem tudták
olvasni.)

Annyi már most biztos, hogy a digitalizálás
folyamatában az állományvédelem szempontja erősebb lesz, mint a
szolgáltatásé – mondja Skaliczki Judit. Ez a kényszer a jelen
helyzetből fakad: számos, annak idején rossz minőségű papírra
nyomtatott folyóirat és napilap túlélését biztosíthatja az információ
átmentése elektronikus formába. De nagy súlylyal esik majd a latba az
is, mit keresnek leggyakrabban az olvasók. Manapság számos hiánycikknek
számító dokumentumhoz is csak a kissé nehézkes könyvtárközi kölcsönzés
útján lehet hozzájutni; mennyivel egyszerűbb lenne egy-egy cikket vagy
tanulmányt online megkapni. Fontos szempont ugyanakkor az
esélyegyenlőség biztosítása is: a helyhez kötött gyűjteményekhez ma oda
kell utazni, míg a digitalizált anyaghoz az interneten keresztül is
hozzá lehetne férni.

A könyvtári főosztályvezető úgy véli,
jövőre egymilliárd forinttal már megkezdhetik azt a munkát, amelynek
keretében az OSZK, a szakkönyvtárak és a megyei intézmények
hozzáfoghatnak a tervszerű digitalizáláshoz.

Az első, de nagy
lépés a katalógusok közzététele lehetne a világhálón, ezt követhetné az
adatbázisok felépítése. Kérdés persze így is akad elég: például, hogy
lehet-e archiválni az internetes honlapokat, vagy hogy valóban mindent
digitalizálni kell-e, ami ma – akár sok évtized óta olvasatlanul, senki
által nem keresetten – ott lapul a könyvtári raktárakban. Az út
hosszúnak és rögösnek látszik – legfeljebb az adhat erőt, hogy a
reménybeli európai digitális könyvtár többi alapítója sem jár előbbre,
mint mi.


Leave a comment

Nagy Könyv kérésre

A Nagy Könyvről még valamikor a prgoram kezdetén írtam, március 4-én. Akkor még sehol semmi se volt, csak az egész híre.
Továbbra is úgy gondolom, hogy jó dolog. Teljesen magyar mentalitás,
hogy azonnal mindenki ellene van, nézik mennyi pénzt hogyan költenek el
ahelyett hogy mondjuk könyvtáraknak adnák, vagy egyéb szociálisan égető
kérdésekre fordítanák a reklámkampány költségeit. Keresik a hibákat,
kukacoskodnak még a könyvtárosok is. Engem ez utóbbi szokott
bosszantani. Örüljünk már neki, hogy népszerüsítik a munkaeszközeinket,
akárhogy is. Ne higgyük, hogy csak az az egy féle hozzáállás a szent
amit mi csinálunk mert ezt tanították nekünk az iskolába, mi értünk
hozzá más meg ne üsse bele az orrát. Sírunk rívunk, hogy milyen nehéz
aztán ha támogatást kapunk, szép rendesen beleharapunk abba a segítő
kézbe.
Részemről hétköznapi életben a környezetemben azt látom, hogy az
embereket érdekli a program, olvasgatnak, nézegetnek, szavazgatnak.
Mindenesetre az tetszik, hogy a Nagy könyv honlapon mindenféle cikkeket leközölnek, ami a témával foglalkozik. Legyen az pozitív vagy negatív